A fiatal papagáj élete legnevelhetőbb szakaszában van. Sok, későbbi viselkedésforma ebben az időszakban dől el és alakul ki visszafordíthatatlanul. Az ilyenkor adott papagáj eleség komoly hatással lesz a jövőjére. Ugyanez a fejlődési szakasz az emberekben, amit "a környezet szabad felfedezésének" nevez a pszichológia / tudomány. Amíg az önállóvá vált fiatal madár számára az ember a példakép, addig magabiztosan léphet, és felfedezheti egy idegen kezét is. Ez jó módszer lehet a barátkozás tanítására, így a baba papagáj megkedveli az idegeneket, de a csecsemők agya épp az ellenkezőjét tanulhatja, ha nem erre nevelik.
Mivel a papagájok zsákmányfajok, és a vadonban hamarabb meg kell védeniük magukat, ezért ezen a kezdeti megfelelésen sokkal gyorsabb ütemben mennek keresztül, mint az emberek. 6 hónapos kor előtt a papagájok olyan szakaszba érkeztek, amely az emberi életkorban kb a 3 évesnek felel meg, vagyis ez az a kor amikor mi elkezdünk "okosodni", és egzakt oka lesz annak, mit miért csinálunk. Fogságban nevelve ilyenkor már az is kialakul, mi lesz a papagáj kedvenc elesége. Már nem vakon követjük a szülőt, hanem elkezdünk részt venni a nagybetűs életben és lelkiismereti szinten döntéseket hozni.
Néhány hónapig a normáknak megfelelő babát különösebb kifogás nélkül oda lehet adni idegeneknek. Ha kap tőlük egy kis eleséget, az javítja a barátkozást. Feltételezzük, hogy ez rendben van, és a csecsemőnek is tetszik, élvezi az idegen emberi társaságot. Ebben a szakaszban azonban a baba eleget tesz ösztönének, mert a természet beprogramozta, hogy vakon kövesse a szülők vezetését - a szülő szerepe pedig a papagájt nevelő emberre hárul.
